Pál hajléktalan, fél szemére nem lát, papírja is van arról, hogy fogyatékossággal él, soha nem volt büntetve. Évek óta abból él, hogy virágot vagy gyümölcsöt árul az egyik metróállomáson. Az árusításra nincs engedélye, próbált szerezni, de nem járt sikerrel. Rendszeresen megbírságolják a közterület felügyelők, de nem tudja másképp előteremteni a megélhetéséhez szükséges összeget. A szabálysértési törvény értelmében fogyatékossággal élő elkövetők nem kerülhetnek börtönbe, esetükben a kiszabott bírságot nem lehet elzárásra átváltoztatni, azt a szabályok értelmében adók módjára hajtják be, levonják a nyugdíjból, fizetésből, más bevételekből. Ennek ellenére a bíróság többször is átváltoztatta a bírságot (5000 forintos bírság egy napi börtönt jelent). Pál öt napot töltött összesen börtönben.
A törvény szerint, ha valaki nem vonul be magától a börtönbe (ennek több oka lehet, hajléktalan emberek esetében nyilván a kézbesítés is gondot okoz), körözést adnak ki ellene, ez történt Pállal is. A metróállomásról vitték be a rendőrök, kezét összebilincselve, vezetőszáron, holott Pál végig együttműködött a kiérkező járőrökkel és fizikai állapota sem indokolta az erőteljes fellépést.
Pált a Helsinki Bizottság képviseli egyrészt a jogellenes fogvatartás miatt (fogyatékossággal élő ember szabálysértés miatt nem kerülhet börtönbe), másrészt a kényszerítő eszközök (bilincs és vezetőszár) alkalmazása miatt.