Miki hajléktalan ember. A fővárosban dolgozik közmunkásként. A munkájáért kapott bérből mindössze arra telik, hogy kifizesse azt az ágyat, amit egy, a város határában lévő szállóban használ. Miki minden nap kb. egy órát utazik a belvárosba, majd egy órát vissza a szállóra. Egy nap, hazafelé menet Mikinek vizelnie kellett, azonban a város határán lévő kihalt környéken egyáltalán nincs sem közvécé, de semmilyen vendéglátóegység sem, ahova bemehetett volna, ezért kénytelen volt az utcán pisilni. Az kényszerű intim helyzetnek azonban szemtanúja akadt. Egy rendőrjárőr rajtakapta Mikit és köztisztasági szabálysértés miatt 5.000 forint helyszíni bírsággal akarta sújtani.
Miki elismerte a szabálysértés elkövetését, azonban úgy gondolta, hogy egyszerűen nem volt más választása, így nem érdemli meg a büntetést, ezért nem írta alá a helyszíni bírság nyomtatványt és az Utcajogászhoz fordult. Mikinek és az Utcajogásznak sikerült meggyőznie a hatóságot, hogy ilyen esetekben senkinek nincs más, “jobb” választása, különösen pedig a hajléktalan embereknek nincs, hiszen nincs otthonuk vagy pénzük megfizetni egy külön szolgáltatást azért, hogy wc-hez jussanak. Miki végül figyelmeztetésben részesült, tehát megérte, hogy nem írta alá a helyszíni bírságot.