Mi a probléma?

Mi a probléma? 2017-06-29T14:42:24+00:00

Mi a baj a szabálysértési törvénnyel?

A magyar szabálysértési rendszer indokolatlanul szigorú és nem működik jól.

Szigorú, mert apróságokért – például szemetelésért – lehet akár hetekre rács mögé kerülni. Nem működik jól, mert túl drága és nem hatékony: olyan embereket zárunk el, akiket nincs értelme. Egy ételt lopó, vagy közparkban pisilő hajléktalan embert börtönbe zárni nem éri meg, az ilyen elzárásnak nincs visszatartó ereje, mert a szegénység miatt ezeket a szabálysértéseket újra el fogják követni.

A szabálysértési eljárás ráadásul érthetetlen és bonyolult is: mindenki kapott már levelet a rendőrségtől vagy bíróságtól, amiben egyszerű utasítások és pontokba szedett lehetőségek helyett érthetetlen kifejezések és apró betűkkel írt, hosszú, bonyolult mondatok szerepelnek.

Tavaly több mint nyolcszázezer szabálysértési eljárás indult és körülbelül 300 ember ül minden nap elzárásban szabálysértés miatt. Az egyébként is túlzsúfolt börtönök helyzetét rontja a sok elzárását töltő szabálysértő, ráadásul sok büntetés-végrehajtásban dolgozó szerint sem hatékony büntetés az elzárás (egy szegény és ezért a bírságot befizetni nem tudó, de egyébként dolgozó embert például nem érdemes akár több hétre kivonni a munkájából).

Nem gondoljuk, hogy minden típusú szabálysértést el kellene törölni, szükség van szabálysértési eljárásra és büntetésekre. Azonban néhány megoldással, például alternatív szankciókkal nemcsak emberségesebbé, hanem olcsóbbá is lehetne tenni a szabálysértési eljárást: ha nincs lámpa egy biciklin, a rendőr ma egyből bírságot szabhat ki. Ha ehelyett figyelmeztetést adna, sok pénzt takaríthatna meg az állam, még ha ez elsőre meglepően hangzik is. Egyik kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy mennyi pénzt lehetne megspórolni a figyelmeztetéses rendszerrel, amelyben ha a biciklis pótolja a lámpát, akkor nem kap büntetést. Ebben a rendszerben a rendőrségnek sokkal kevesebb papírmunkát kellene végeznie, illetve kevesebben kerülnének elzárásba is a bírság meg nem fizetése miatt, amivel szintén jelentős összeget lehetne megtakarítani.

Lehetőség van arra, hogy a szabálysértés elkövetője és a sértett megegyezzen a jóvátételről: a tolvaj kifestheti a kerítést, és így teheti jóvá az okozott kárt. Ez a lehetőség azonban ma túl szigorúan van szabályozva, ezért nem kerül rá sor elég gyakran. Javasoljuk ezen kívül a szabálysértési eljárás garanciáinak javítását, a fiatalkorúakra vonatkozó szabályok átalakítását és, hogy könnyebben lehessen a pénzbírságot közérdekű munkával ledolgozni.

Ezen a honlapon praktikus tanácsok mellett olyan, az állami szerveknek szóló javaslatok, kutatási eredmények és más szakmai anyagok szerepelnek, amelyekkel egy igazságosabb és olcsóbb szabálysértési rendszer mellett érvelünk.

Kinek készítettük ezt a honlapot?

  • Ha Ön ellen szabálysértési eljárás indult, a honlapon megtudhatja ennek az eljárásnak a legfontosabb szabályait.
  • A kormányzatban dolgozók, bírók, a büntetés-végrehajtás munkatársai a Szakmai anyagok menüpontban tanulmányokat, jelentéseket és ombudsmani állásfoglalásokat találhatnak.
  • Az érdeklődők és a sajtó a Hírek menüpontban olvashatják el, hogy éppen mivel foglalkozunk.

Jeges járda – 20 ezer forint

Zoltán 18 éves és egy heves megyei faluban él. Szentestén gyalogosan indult hazafelé, amikor egy kis idő elteltével azt vette észre, hogy a járda egy szakaszon iszonyúan csúszik. Ráadásul éppen ott, ahol egy árammal ellátott kerítés mellett kellett volna egyensúlyoznia. Emiatt letért a járdáról és úttesten gyalogolt tovább. Tudni kell, hogy ez egy faluvégi utcácska, ahol gyakorlatilag nincs autóforgalom, viszont a járda nagyon keskeny és rossz állapotú, így szinte mindenki az úttesten közlekedik. Bár cselekménye a társadalomra nem volt veszélyes, a törvény értelmében szabálysértést követett el, az arra járó, a helyi cigány lakosokat előszeretettel bírságoló  rendőr  fel is jelentette. A karácsonyi fa alá így bekerülhetett egy 20.000 forintos csekk is, a rendőrség büntetése.

Zoltán – a TASZ jogi segítségével – panasszal élt, kérte meghallgatását, ahol védője elmondta, az adott útszakaszon alig van autóforgalom és az adott szakaszon a járda gyakorlatilag nem létezik (a betonozott járda ezen a szakaszon hiányos, földes), viszont árammal ellátott kerítés mellett vezetett volna el az útja, ezt a kerítésre akasztott tábla jelezte is. Iván félt, hogy megcsúszik, hiszen jeges volt a járda helyén található saras útszakasz.  A hatóság viszont megállapította, hogy az autóforgalom nem releváns az adott kérdésben, és a járda is alkalmas lett volna a gyalogos forgalomra. Végül a hatóság új határozatot hozott: 20.000 ft helyett 10.000 ft pénzbírságot szabott ki Zoltánra.

Zoltán nem tudta befizetni a bírságot, így a Járásbíróság elzárásra változtatta át a büntetést, annak ellenére, hogy ügyvédje benyújtotta Zoltán orvosi iratait, amelyek igazolták, hogy fogyatékossággal élő. Fogyatékkal élő embereket pedig nem lehet elzárni. Ha nincs védője Zoltánnak, valószínűleg törvényellenesen leülte volna büntetését. A TASZ ügyvédjének közbenjárására a bíróság elismerte, hogy hibázott és felfüggesztette az elzárás végrehajtását, de még egy hosszas eljárásra is szükség volt, ahhoz, hogy a büntetés tévedésből történt elzárásra átváltoztatását véglegesen töröljék.

Virágot árulsz? Börtönbe mész!

Pál hajléktalan, fél szemére nem lát, papírja is van arról, hogy fogyatékossággal él, soha nem volt büntetve.  Évek óta abból él, hogy virágot vagy gyümölcsöt árul az egyik metróállomáson. Az árusításra nincs engedélye, próbált szerezni, de nem járt sikerrel. Rendszeresen megbírságolják a közterület felügyelők, de nem tudja másképp előteremteni a megélhetéséhez szükséges összeget. A szabálysértési törvény értelmében fogyatékossággal élő elkövetők nem kerülhetnek börtönbe, esetükben a kiszabott bírságot nem lehet elzárásra átváltoztatni, azt a szabályok értelmében adók módjára hajtják be, levonják a nyugdíjból, fizetésből, más bevételekből. Ennek ellenére a bíróság többször is átváltoztatta a bírságot (5000 forintos bírság egy napi börtönt jelent). Pál öt napot töltött összesen börtönben.

A törvény szerint, ha valaki nem vonul be magától a börtönbe (ennek több oka lehet, hajléktalan emberek esetében nyilván a kézbesítés is gondot okoz), körözést adnak ki ellene, ez történt Pállal is. A metróállomásról vitték be a rendőrök, kezét összebilincselve, vezetőszáron, holott Pál végig együttműködött a kiérkező járőrökkel és fizikai állapota sem indokolta az erőteljes fellépést.

Pált a Helsinki Bizottság képviseli egyrészt a jogellenes fogvatartás miatt (fogyatékossággal élő ember szabálysértés miatt nem kerülhet börtönbe), másrészt a kényszerítő eszközök (bilincs és vezetőszár) alkalmazása miatt.

Utcán pisilsz – 5000 forint!

Miki hajléktalan ember. A fővárosban dolgozik közmunkásként. A munkájáért kapott bérből mindössze arra telik, hogy kifizesse azt az ágyat, amit egy, a város határában lévő szállóban használ. Miki minden nap kb. egy órát utazik a belvárosba, majd egy órát vissza a szállóra. Egy nap, hazafelé menet Mikinek vizelnie kellett, azonban a város határán lévő kihalt környéken egyáltalán nincs sem közvécé, de semmilyen vendéglátóegység sem, ahova bemehetett volna, ezért kénytelen volt az utcán pisilni. Az kényszerű intim helyzetnek azonban szemtanúja akadt. Egy rendőrjárőr rajtakapta Mikit és köztisztasági szabálysértés miatt 5.000 forint helyszíni bírsággal akarta sújtani.

Miki elismerte a szabálysértés elkövetését, azonban úgy gondolta, hogy egyszerűen nem volt más választása, így nem érdemli meg a büntetést, ezért nem írta alá a helyszíni bírság nyomtatványt és az Utcajogászhoz fordult. Mikinek és az Utcajogásznak sikerült meggyőznie a hatóságot, hogy ilyen esetekben senkinek nincs más, “jobb” választása, különösen pedig a hajléktalan embereknek nincs, hiszen nincs otthonuk vagy pénzük megfizetni egy külön szolgáltatást azért, hogy wc-hez jussanak. Miki végül figyelmeztetésben részesült, tehát megérte, hogy nem írta alá a helyszíni bírságot.