Hajléktalan emberek csak maszkban ehettek a COVID idején

Egy 57 éves, hajléktalan férfival szemben a koronavírus okozta veszélyhelyzet idején 50 000 forint szabálysértési pénzbírságot szabott ki a rendőrség, mert az akkor érvényben levő szabályokkal ellentétben nem viselt maszkot. A határozat azonban nem említi azt a lényeges körülményt, hogy a hajléktalan férfi azért sértett szabályt, mert éppen evett egy budai padon ülve. A bírságot rendszeres bevétel hiányában nem tudta befizetni, így attól kellett tartani, hogy a Szabálysértési törvény alapján a bíróság átváltoztatja azt elzárásra.

Ekkor kereste fel a Magyar Helsinki Bizottságot, amely jogi képviseletet biztosított számára. A történet megnyugtató módon végződött: nem kellett börtönbe mennie. Az esetről és az eljárás körülményeiről itt írtunk korábban.

A Magyar Helsinki Bizottság olyan anya és lánya képviseletét is ellátta, akik a maszkviselés szabályainak megsértése miatt egyenként félmillió forintos szabálysértési bírságot kaptak. Ők nem hajléktalanok, egy vidéki városban élnek alkalmi munkákból. A történetük szintén szerencsésen zárult, nem kellett végül letölteniük az átváltoztatás folytán már kiszabott 100 napos, azaz több mint 3 hónapos szabálysértési elzárást.

A hajléktalan férfi és a két nő egyaránt büntetlen előéletű, korábban szabálysértést sem követettek el.

A két történet önmagában is jól példázza szabálysértési eljárások abszurditását és embertelenségét, néhány gondolatot azonban még érdemes hozzáfűzni:

1. A szegénység kriminalizálása tévút. A legszigorúbb járványügyi intézkedések alatt, növekvő inflációs terhek mellett még nehezebb bevételhez jutni. Fedél nélkül élők számára egy 5000 forintos bírság kifizetése is irreális, a többszázezer forintos bírság pedig a legtöbb család számára Magyarországon megfizethetetlen. Ezzel is magyarázható, hogy a ki nem fizetett szabálysértési bírságok közül 2019-ben 105 ezret változtattak elzárásra a bíróságok, 2020-ban 125 ezret, 2021-ben pedig már 179 400-at. Az állam sokszor tehát nemcsak kriminalizálja, hanem a legszigorúbb szankcióval: személyi szabadságtól való megfosztással, börtönnel sújtja a szegénységben élőket.

2. Diszkriminatív rendőri intézkedések diszkriminatív bírságolási gyakorlatot eredményeznek. A Magyar Helsinki Bizottság padon evő hajléktalan ügyfele is beszámolt arról, hogy a téren megfordult több járókelőn nem volt maszk, mégis csak hozzá mentek oda a járőrök. Csak őt igazoltatták, majd mivel a helyszínen nem ismerte el a szabálysértést, feljelentették. Az A Város Mindenkié 2011-12-ben végzett Utca és jog című kutatása során megkérdezett 400 hajléktalan ember 60%-a nyilatkozott úgy, hogy havonta legalább egyszer igazoltatták. Az igazoltatottak 20%-ával ez hetente fordul elő. A Magyar Helsinki Bizottság és A Város Mindenkié közös 2014-es kutatásából pedig az derült ki, hogy egy hajléktalan embernek átlagosan havi mintegy két alkalommal kell megmutatni személyi okmányait, miközben más gyalogosokat csak elvétve tartóztatnak fel a rendőrök. Emlékezetes az a rimóci történet is, ahol a helyi rendőrök szinte kizárólag roma származású kerékpárosokkal szemben szabtak ki bírságot a biciklik hiányos felszerelése miatt. 

3. Az adófizetők is rosszul járnak az értelmetlen bírságolási joggyakorlattal. A Budapest Intézet a Magyar Helsinki Bizottság számára készített elemzése szerint az állam legalább annyi pénzt szán egy hajléktalan ember hatósági üldözésére, amennyi több mint egy hónapig fedezné egy néhány ágyas, emberhez méltó elhelyezése költségeit. Ahogy ez az animációs film is bemutatja, egy hajléktalan személlyel szemben lefolytatott szabálysértési eljárás költsége a legenyhébb forgatókönyv esetén – ha felmentik az elkövetőt – 46 ezer forint. 60 napos szabálysértési elzárás végrehajtása pedig 2020-ban 690 ezer forintjába került a magyar államnak.

4. Nincs megfelelő, emberséges szociális ellátórendszer a hajléktalan emberek számára Magyarországon. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy szabálysértési szankció alkalmazására az utcai életvitelszerű tartózkodás esetén csak akkor kerülhet sor alkotmányosan, ha a hajléktalan személy ellátórendszerben való elhelyezése a cselekmény elkövetésekor igazolhatóan biztosított volt. Ugyan az utóbbi két évben a hajléktalanellátók kihasználtsága nem érte el a 100%-ot, kevesen tudják, hogy a szállásokat gyakran maguk a dolgozók is embertelennek tartják. A legtöbb hely tömegszállás, és ezek gyakran annyira erőforráshiányosak, hogy az Alaptörvényben megfogalmazott emberhez méltó lakhatás alig, vagy semennyire nem tud érvényesülni.

A Szabálysértési munkacsoport (amelynek tagjai a Magyar Helsinki Bizottság, a TASZ és az Utcajogász) szerint büntetéssel nem lehet megoldani a szociális problémákat, mert ez az eszköz alkalmatlan a kitűzött cél elérésére. A célravezető az lenne, ha

  • az állam és az önkormányzatok a hajléktalanná válás megelőzésére összpontosítana,
  • az otthon elvesztése esetén pedig megfelelően fizetett, megfelelő számú szociális munkás emberséges körülmények között segítené az ellátórendszerbe bekerülőket.

 

 

 

2022-11-08T18:03:29+00:00 2022. november 9|Kategória: hírek|