A Helsinki Bizottság 2017-ben az alapvető jogok biztosához fordult a szabálysértési őrizettel kapcsolatos problémák miatt. Egyrészt azért, mert a szabálysértési törvény rendelkezései alapján egy elkövető akár 10 napig is lehet rendőrségi fogdában, anélkül, hogy a felelősségét megállapították volna. Másrészt pedig azért, mert a szabálysértési elzárás esetében nem érvényesülnek azok a garanciák, amik pl. büntetőeljárásban igen, így nincs lehetőség jogorvoslatra, ha a bíróság az eljárást megszünteti, és nincs lehetőség kártalanításra sem, amikor napokat tölt el valaki a fogdán anélkül, hogy szabálysértést követett volna el.
A szabálysértési őrizetet a súlyosabb, elzárással is büntethető szabálysértések esetén rendelik el azért, hogy gyorsított eljárásban állapítsák meg az elkövető felelősségét. A tetten ért elkövetőket vehetik őrizetbe, illetve azokat, akik a tetthelyről elmenekültek, de az elkövetéstől számítva 48 óra még nem telt el. Az őrizetet rendőrségi fogdán hajtják végre. 2016-ban a tetten ért elkövetők 55,14 %-át, 5265 embert vettek őrizetbe.
Az ombudsman 2018 júniusi jelentésében számos nagyon fontos megállapítást tett.
Megállapította, hogy azok az emberek is, akiknek szabálysértési elzárására amúgy nem kerülhet sor (pl. azért mert betegek, előrehaladott a terhességük, stb.) a jogszabály alapján mégis kerülhetnek rendőrségi fogdára, még akkor is, ha ez a gyakorlatban a belügyminisztérium szerint nem fordul elő.
Arra az eredményre jutott, hogy pusztán az elkövető jelenlétének biztosítása a gyorsított eljárás során nem indokolja az elkövetők automatikus őrizetbe vételét. Az ombudsman úgy fogalmaz: „kérdéses, hogy az objektív feltételek azonossága (egyformán elzárással sújtható szabálysértések, tettenérés) ellenére valóban minden egyes esetben kizárólag az őrizetbe vétel jelentené-e a rendőrség számára a bíróság elé állítás egyetlen megfelelő módját: vagyis valóban minden esetben szükséges és arányos-e az őrizetbe vétel a rendőrség általi bíróság elé állítás érdekében.” Vagyis az elkövetés és az elkövető körülményeinek mérlegelése szükséges, ehhez pedig a biztos szerint a jogalkotónak kell szempontokat meghatároznia.
Megállapította továbbá, hogy a megalapozatlan szabálysértési őrizet esetén nincs lehetőség az elkövető kártalanítására, és ezért megfontolandó ennek szabályozása.
A Szabálysértési Munkacsoport nagyon veszélyesnek tartja, hogy a szabálysértési jog kriminális jellege erősödik, szigorodik, valamint, hogy a szabálysértések elkövetőit nem illetik meg ugyanazok a garanciák, amik egy büntetőeljárás terheltjét, holott az eljárás során ugyanúgy megfoszthatóak szabadságuktól, mint a bűncselekmények elkövetői.