A szabálysértés-ipar a járványhelyzet idején sem kímélte a legszegényebbeket, több ezren kerülhettek elzárásba koldulásért kiszabott, befizetetlen bírságaik miatt
A szegénység kriminalizálásának egyik legszembetűnőbb formája a koldulás büntetése – ami a járvány által sújtott évben felerősödött Magyarországon. Az Európa Tanács államainak többségében – így Magyarországon is – nincs általános tilalom a koldulásra. A szabálysértési törvény bizonyos esetekben tiltja a koldulást az elkövetés módja vagy helye szerint. Büntetendő a közterületen, nyilvános helyen, leszólítással és a kéregetéssel való koldulás valamint a gyermekkorú társaságában való koldulás.
A Belügyminisztérium 2020-as statisztikáiból azt látjuk, hogy ebben a nehéz, sokak számára egzisztenciális krízissel jellemezhető évben a legszegényebbeket sokkal többet és magasabb összegre büntették a hatóságok, mint 2019-ben. Az előző évhez képest jelentősen megnövekedett a koldulásért kiszabott bírságok száma és még inkább a kiszabott bírságok összege. 2020-ban összesen 3681 alkalommal szabtak ki koldulásért helyszíni és pénzbírságot. Ebből az államnak 123.532.000 Ft bevétele keletkezett.
Hozzávetőleg az egyharmadával több helyszíni bírságot szabtak ki tavaly a három büntetendő koldulás formát összesítve. A kiszabott helyszíni bírságok teljes összege több, mint a kétszeresére nőtt 2019-hez képest. A bírságok csak egy töredékét tudták befizetni a kolduló emberek. A többit-efeltételezhetően elzárásban kellett leülniük. A befizetetlen helyszíni bírságokat elzárásra átszámítva az embereknek 2020-ban összesen 16.873 nap-ot kellett leülni börtön-körülmények között, fogházban azért, mert koldulással próbáltak enyhíteni a szegénységükön.
A koldulás büntetendő formáiért kiszabott pénzbírságok – amit akkor szabnak ki, ha a hatósági személy nem a helyszínen bírságol, hanem eljárást indít – száma csak 11%-kal nőtt 2019-hez képest, az összege annál inkább: a három koldulás formát összesítve a 11%-kal több pénzbírságra 56%-kal magasabb bírság összeget szabtak ki, mint 2019-ben. Az eljárásban kiszabott pénzbírságoknak is csak egy kis részét fizették ki a koldulásra kényszerülők. Összesen 7103 napot kellett elzárásban töltenie az embereknek a koldulásért kiszabott, be nem fizetett pénzbírságok alapján.
Annak az okait keresve, hogy mi lehet ennek a jelentős bírság-többletnek a hátterében, nem jutottunk egyértelmű válaszokhoz. A hajléktalan-ellátásban dolgozó szakembereket kérdezve azt a választ kaptuk, hogy a saját klienskörükben nem tapasztaltak növekedést sem a koldulásért, sem más tevékenységért kiszabott szabálysértésekben a 2020-as évben. Véleményük szerint elképzelhető, hogy a kijárási korlátozás idején szigorúbban járt el a bírságoló hatóság és a kijárási korlátozás szabályait nem sértő, de kolduló embereket is súlyosabban büntette, mint korábban.
Az első kijárási korlátozás idején nem fogadhattak be a vidéki hajléktalanszállók új belépőket. Ezáltal sok olyan ember maradhatott az utcán, aki szociális intézmény védőhálója nélkül jobban rászorulhatott a koldulásra és az üres utcákon látványosabb lehetett a koldulás jelenléte. Ez egy további magyarázat lehet a megnövekedett bírságokra.
Felmerül az is, hogy ezt a többletet nem a hajléktalan emberek adják. A bizonytalan megélhetéssel rendelkező, napszámból, alkalmi munkákból élő mélyszegény emberek tömegesen veszíthették el korábbi bevételi forrásaikat és kényszerülhettek koldulásra. Azaz, egy szélesebb réteg számára jelenthetett végső megoldást a koldulás, mint korábban.
Bár nem tudjuk, mi áll a radikálisan megnövekedett bírságok hátterében, azt mindenesetre szomorúan tapasztaljuk, hogy a büntető állam a járványhelyzet idején a legszegényebbeket nagyobb szigorral sújtotta, és a szegénység kriminalizációja „nagyobb sebességre” kapcsolt. A járvány évében különösen fájdalmasak számunkra ezek az adatok. A szolidaritásnak jobban itt lenne az ideje, mint valaha.
Eközben nyert az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt az a nő, akit koldulás miatt 5 napra börtönbe zártak Genfben, miután nem tudta megfizetni a rá kiszabott kb. 160 ezer forint összegű pénzbírságot. Ez az ítélet precedens-értékű lehet a Magyarországon szegénységükkel összefüggésben elzárt emberek védelmében is. A bíróság szerint nem volt szükséges és arányos a büntetés. Sértette a magánélethez való jogát és emberi méltóságát azzal, hogy nem vette figyelembe a sérülékenységét. Azt, hogy mélyszegény, analfabéta és munkanélküli – ezáltal számára a koldulás a túlélés eszköze volt. A Svájci esetről írtunk bővebben itt.